"-Felelős vagy a rózsádért."
Apám nemrég elkezdett nikotintapaszt használni. Jó nagy adagost. Remélem, nem fogja elsietni a használatot, vagyis nem próbál egy-két-három-napokon belül váltani másik adagra, például.
Tegnap este aztán újra félelmetesen sokáig nem jött haza.
Olyankor ittas szokott lenni haza(t)érve. Na, nem éppen feltétlenül diadalittas...
Anyám pedig félt. Le is költöztem hozzá, ágyneműileg, hogy legalább ne legyen egyedül az éjszaka közepén.
Reggelre megdöbbenhettünk.
Apám nagyjából tíz-tizenegy-éjfél körül már haza(t)ért.
És fél hét körül már el is ment reggel itthonról!
És nem kajálta össze a hűtőből, amit szeret találni, az éjszaka közepén illetve hajnalok hajnalán.
És nem kávézott (és nem is próbált előkészíteni illetve nem is készített elő magának kávét).
És nem cigarettázott (persze, hiszen tapaszt igyekszik használni, de a nem-cigarettázás még így is meglepő azért, az utóbbi évek után, tőle).
És, úgy tűnik, nem volt talán pityókás sem.
Ez utóbbira anyám abból is következtetett, hogy nem látott taxistáblát annak a kocsinak a tetején, ami - valószínűleg - hazahozta este apámat. S amikor kiment az udvarra (anyám), már a kocsi is megfordult és arrébb járt, és apámat sem lehetett látni sehol. Vagyis gyorsan le tudott menni a pincébe, a kuckójához. És, ha jól sejtette anyám a kocsi külső jellemzőiből, hogy ki hozta haza apámat, akkor valószínűsíthetően ugyancsak nem ivott - ugyanis valószínű, hogy az illető sem ivott, hiszen vezetett...
Reggel anyám lement - és talált "befagyott" tésztájú levest. Vagyis apám elkezdett magának este ételt készíteni - és saját maga lekapcsolta a tűzhelyet, valószínűleg időben. Érzékelve saját állapotát meg másnapi dolgainak szükségszerűségeit, gondolom. Még ha nem is evett végülis abból (sem) (igazán?) (ami már önmagában is "nemsemmi"), akkor is meghökkentő, szokatlan.
Fel is hívatta velem anyám délelőtt. A vezetékes telefonunkról, mert az nem küldi el a számot, így a hívott fél elvileg nem tudhatja, ki hívja, honnan...
És apám azonnal felvette a mobilján a hívást, és azonnal beleszólt, rendesen, normálisan, éberen, megfelelően. És a hívással foglalkozott, illetve a hívó féllel. És mondta, hogy jól van, és hogy (elmosolyodva mondtha, hogy) "könyvtárzáráskor" (mert ugye én késő este leginkább valamelyik könyvtárból szoktam hazamenni) jött haza, és hogy reggel fél hét körül már el is ment, és mert hogy belemerült a melóba, és hogy ma este már haza fog rendesen jönni (ti. a tegnap estéhez képest, ugye), mert már nem kell... és ... és... és... Hmmm...
!
!
!
Én pedig most épp, ahogy ez eszembe jutott, és ide írtam, épp tehetetlenül
ÖRÜLÖK!!!
(...és izgulok, hogy ez ne csak egy félbesikerült kezdet-kezdemény legyen...)
UFF! :-) :-) :-) :-)
----
(Most már nekem is bele kell húznom a magam jó igyekezetébe, nah, végre! :-D)
