Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____Ma voltam boldog, és voltam kedvhűtőben.
Gondolkodtam és szégyenkeztem.
Már majdnem olyan tehetetlenséget éreztem, hogy azon futtattam agyam: törlöm a blogom.
Szembekerültem magammal.
És bizony keménynek, erősnek bizonyultam.
Talán túlzottan is. Talán ez még mindig csak a felszín, túlságosan olyannak tűnik a dolog, amilyennek vártam.
Mert már vártam. Már számítottam rá. Már fájtam tőle.
De ERRE, ILYENRE, ENNYIRE, ÍGY, ... Nem gondoltam volna talán még soha.
Nem tudtam, leírjam-e, elmondjam-e, megbeszéljem-e, s ha igen, ismerősnek vagy ismeretlennek - mert mindkettőt veszélyesnek találtam.
Megtettem, amit jelenleg úgy éreztem, meg tudok tenni és még időben.
S még mindig valami előzetes szorongásom van. Vagyis enyhe gyanús félelmem.
Ha ugyanis nekilódulok, és intézkedni kezdek - ilyenkor, délután - , holnapig vagy hétfőig idegeskedhetek. Feleslegesen persze, de ez csak utólag derülne ki, természetesen.
Félek magamtól?
Eh.
Botor, badar vagyok, úgy látszik. (De csak látszik. Sőt, inkább tűnik...)
Nemrég mégis belevágtam. Csevejbe fogtam valakivel (szegény)... És megláttam valamit.
Elkezdett tisztulni, szállni (f)elfelé a köd a fejemről.
Sejtéseim kezdenek igazolódva látszani, számomra. Attól még sejtések, csak kezdenek, és látszani. És számomra.
S most is, (a)hogy ezt írom.
Sok mindenre "rájövök".
És szégyellem magam.
Magam előtt, mert bár ez itt "publikus"... A fontos emberek előtt nem szégyellhetem magam mégsem. A fontos embereknek fontos vagyok. Bajaimmal, gondjaimmal, problémáimmal együtt. Erősen és jól pediglen amúgyis jobb vagyok nekik is. Úgyis olvassa olyan ezt is. Gondolom, sőt, remélem is.
Újra úgy érzem, úgy tudom: nem tudom, mi lesz, de azt tudom, hogy én mit szeretnék, mit akarok, hogy legyen, és hogy mindent, amire épp csak képes vagyok, megteszek, meg fogok tenni érte, és akkor igazán sikerrel. Az mindegy, milyennel, mekkorával. Mert megyek tovább... (Lesek csodát...) Heheh.
És ez már eleve lényeges, fontos, biztos és jó.
Üzenem:
Jól vagyok.
Komolyan.
Bús - mint Mátyás hada Bécsnél.
Tudom, mi a jó szerintem.
Tudom, mit akarok szerintem.
Tudom, hogyan lehet elérni szerintem.
Teszek is érte. Szerintem.
Elérem. ...
...És megint elölről.
Hui-hui!
