Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____A holnapi már csak jobb lesz!
Tőlem is, nekem is, másnak is.
Csak remélni tudom. Szeretni. Hinni.
2005. 09. 14. 23:44
Ilyen zavarbaejtő napom se legyen több.
A nap leglényegesebb dolgát végül is nem sikerült elvégeznem - ez megbélyegezte az egész napot.
Kezdtem is hamar hiányát érezni sok számomra, nekem fontos dolognak.
És ez csak azután derült ki, miután váratlanul nyíltszínen is, igaz, "csak" hangban, zavarba estem.
Mint tán még soha.
Ennek, illetve az erre elemi erővel felbugyorgó ködös, homályos káosz-érzetemnek írásbeli nyomát is hagytam rögvest.
Az írás után még több zavarbaejtő összefüggésnek avagy látszatnak lettem eleven részeleme, ahogy kiderült.
Mivel ütöttem el bambaságomat? Egy idegen ember ugyancsak engem éppen zavarbaejtő feljegyzéseinek olvasásával.
Nem is bírtam egyszerre sokáig. Megzavartam hát a zavarom zavaróval zavarását. Is. Eh.
Késő este volt, mire hazazavarogtam magam.
S kutyánk, szegény, rám várt, mint esti sétáltatóra.
Apám nem volt sehol...
Kutyaséta közben felhívtam. Mondta, hazafelé van, közel, hamar hazaér. Merre van? Közel. Nee próbáljam faggatni...
23 óra után...
Most épp átöltözöm, és lemegyek anyám mellé aludni. Fél az ilyenkor szokásos volt műsortól.
Semmi kedve hozzá.
Ez van...
