Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____A tegnapomban utólag az az értelmemsértő, hogy úgy viselkedtem, mint egy kisgyerek - rosszabbik értelemben véve. Valami nem sikerült (mert korábban eltoltam, és most előjött az eltolás visszhangja úgymond) - hát elkezdtem feladni meg borongani meg affektálni meg hisztizni meg... Szóval, sok "gyerekes" dolgot kezdtem el.
De két kedves - személyesen egyelőre ismeretlen - ember segített legalább elmosolyodnom.
Én meg örülök nekik. Meg hogy meg tudnak mosolyogtatni. Mind az ő részükről (mosolyogtatás), mind a magaméról (meg lehet engem mosolyogtatni illetve tudok mosolyogni jól).
Meg hogy megerősödhettem ma reggelre abban, amit még tegnapelőtt este vetettem privát-napló-bejegyzésbe.
Hogy tényleg szeretnék ilyen meg olyan lenni, és hogy tényleg ilyen meg olyan vagyok. Csak közte volt néhány év...
De most már végre jó volna, ha igazam is volna - saját magammal kapcsolatban legalább! (;-))
Remélem, ma sikerül ki- avagy meg- illetőleg feljavítanom a műszert és a folyamatokat, mind belül, mind kívül.
Uccuneki!
(UFF! ... :-))