Ma délután jöttem be a városba. Lustaságból, nemtörődömségből, patópálságból, ...
Csordultig, dosztig, utálatig undorral.
A számban, a gyomromban, ... a fülemben.
Ilyenkor természetesen eszembe jut a tény, hogy "terhelt az egész családunk" - és ezután néhány szóval, szókapcsolattal, mondattal, gondolattal pedig az, hogy na-és-akkor-én-miért-is-nem-teszek-egyáltalán-és-többet-és-jobban-azért-hogy-jobb-legyen-a-helyzet?... Jah...
...Amikor valaki tudván tudja, hogy undorító, utálatos, amit tesz és ahogyan viselkedik, mert nemcsak elég okos, érett, felnőtt ember hozzá - és mégis szántszándékkal és bonyolultul egyszerű elhatározásból mégis azt és úgy tesz... saját legközvetlenebb családtagjaival, akiket egyáltalán elérhet...
"Természetesen" ösztönösen és tudatosan vigyáz, hogy ("feleslegesen") durva, bántó, illetőleg jogos erőszakos felháborodást keltően sértő ne legyen, "csak" minél elviselhetetlenebb...
Ilyenkor nagyon tudok fájni.
Magam.
Savanyú vagyok, sós, keserű, csípős, édeskés, ... hülye.
(UFF! ... és még én beszéltem! :-|)
2005.11.04. 13:30 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr956255814
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
