Nem mondhatom el senkinek, ... (Karinthy Frigyes)
Éppen és pontosan azt nem tudom - és valószínűleg nem is fogom - most leírni ide (sem), ami jelenleg a legjobban foglalkoztat magamban, vagyis számomra a legközvetlenebb, és legaktuálisabb tőlem.
Aki egy (jó) ideje ismer, gondolom, úgyis tudja, vagy sejti.
Hát, akkor meg minek írjam le most ide (is), akár?
2006.02.21. 15:54 Rege Ata
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr576255671
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Anonym 2006.02.21. 20:28:07
Én nem ismerlek egy jó ideje úgyhogy nyugodtan leírhatod.
Azért van a blog nemde??:)
Talán az egyetem, talán az internet, talán egy nő?
Most találgassak ez nem szép:)
S kíváncsi vagyok, sajnos:)
Rege Ata 2006.02.22. 08:34:16
Anonym, ahhoz valamekkora bensőséges közvetlen bizalom volna szükséges... amihez pedig legalábbis valamiféle kölcsönös ismeretség...
...Nos? :-)
tipicall 2006.02.22. 08:58:36
Huhh, itt vagy még. Megijesztettél tegnap... ehh
Nke 2006.02.22. 09:15:20
Szerintem pedig a blog épp az a színtér, ahol és akivel, pontosabban amivel szemben a legőszintébb lehet az ember, elvégre is itt épp magaddal beszélgetsz, önmagaddal találkozol.
Szóval ne csigázz minket, ugyanis én se ismerlek régóta.. ;)
