Részlet a ma elsőként olvasni kezdett könyvből (2.)
"(2. példa)
Döntöttél egy fontos kérdésben, ami csak rád tartozik. Meg vagy róla győződve, hogy csak rád tartozik. Aztán történik valami, és érzed, tudod, hogy döntésedet meg kell változtatni - és meg is változtatod. A környezeted megütközik rajtad. "Hogy tehettél ilyet?! Ez nem jellemző rád! Nem szoktál ilyen következetlen lenni!" Beszélgetnek veled. Magyarázatot kérnek tőled. Tapintatosan és kevésbé tapintatosan. Magyarázkodol, de látod, hogy nem értik - pontosabban úgy tesznek, mintha nem értenék. Nincs ugyanis mit nem érteni a dolgon. Érzed, hogy nem is akarják megérteni, amit mondasz, mintha így jobb lenne nekik,. Nem pontosan érted, hogy miért, csak azt látod, azt érzed, hogy áldozat vagy egy ostoba játékban, amit be kellene fejezned. De tapintatból nem fejezed be. Mind görcsösebben, mind kétségbeesettebben próbálod megértetni az indítékaidat, közben pedig egyre dühösebb leszel magadra, rájuk, az egész világra. Magányodban kezdesz azon rágódni, hogy talán mégsem kellett volna megváltoztatni a döntésedet. Közben nem veszed észre, hogy pontosan azt teszed, amit ők akarnak: kételkedni kezdesz önmagadban. Mert a te önmarcangolásod mellett az ő határozottságuk fényesen ragyoghat, és lehetőségük van arra, hogy a te önbecsülésed rovására foltozgassák saját önbecsülésüket.
Miért sétáltál bele önszántadból ebbe a csapdába? Azért, mert úgy gondoltad, hogy minden körülmények között meg kell őrzizned mások jó véleményét magadról, és ezért kötelességed indokolni döntésed megváltoztatását. Nem gondoltad igazán végig, hogy magatartásodat, érzéseidet, gondolataidat nem vagy köteles igazolni senki előtt, ha ezek csak a te életedet érintik, és nem zavarnak senkit abban, hogy a saját életét élje. Nem gondoltad igazán végig, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha önbecsülésed mások bólintására alapozod. Sőt, lehet, hogy még azon sem gondolkoztál el, milyen óriási szerepe van az önbecsülésnek az ember életében."
