Ma jelent meg az Expresszben a hirdetés. És holnap már megyek valahová. Meg holnapután is. Mármint nem dolgozni, csak "interjúra", "beszélgetésre", "próbamunkára"...
Ma meg javítófestegetés volt a házon és a házban. Egy oszlop-sarok alumínium "élvédést" kapott, azt is befestettem diszperzittel fehérre, meg bátyám jelenlegi fekhelye körül is kicsit "helyrehoztam" a falat, mert csíkos volt már egy ideje. Gondolom, bátyám fejétől (nem vércsík vagy ilyesmi, csak hát ami - például - a sok "pőre" falnakdőlés után a fehér falon "nyomként" maradhat, az ott is maradt - máig). Egy kevéssé más is festékes lett, mint amit festegettem, de - még ha további 5 "sarokvédő" felhelyezése és befestése még hátravan is, például - , elégedett lehetek, viszonylag, azt hiszem, a napom eddigi részével.

Anyám végülis nélkülem megy ősszel Olaszországba. Remélem, addigra már rég' (legjobb esetben már most, napokon belül(től)) dolgozni fogok, jó helyen, jó állásban, jól, (legalább viszonylag) jó sokért, jóért, és végre láthatólag is felnövök, mármint legalább(is) "felnőttség", "érettség" értelemben. Tudom, hogy ahhoz sok más is kell meg hogy... de az a téma külön (meg-/el-/ki-)beszélgetés(ek)re tartozik, nem ide, most, szerintem.

Néhány napja álmodoztam. Írásban is. Nem egyszer. És... meglepődhettem (volna) utólag. Ugyanis teljesen jól tudatában voltam, mit teszek, s hogy az álmodozás, valami elmúltról, nagyon-nagyon rég' (mondhatni: évtizedekkel ezelőtt) elmúltról, a "saját" életemből... Ráadásul arról, miért volt úgy, és egy(-néhány) elképzelés arról, hogyan lehetett volna még úgy is...
És... mint írtam, érdekes volt. Mert rájöttem néhány dologra - a jövőmmel kapcsolatban. Néhány ... több... lehetőségre. Bizony! A-valóságban-a-maga-idejében-meg-nem-történt, "mi lett volna, ha"-dolgokból tanultam a jövőmre nézve. Az álmodozásokat mindezen alkalmakkor persze utólag hamar-gyorsan kitéptem, kidobtam. Néhány lapnyi lett csupán úgyis mindegyik, nem fogyasztottak igazán helyet. És időt sem. Igazán.
Lehetséges, hogy ha csak gondolatban is megváltoztatom a múltamat, segíthetek a jövőmnek... Vagyis... a jelenemnek? Az elmúltam (legalább gondolati, esetleg szemléleti) megváltoztatásával hathatok az eljövendőm változására? Úgy tűnik. Nekem. Most. Egy kicsit.

Jól vagyok.

Most.

Én azt hiszem.

És ez (is/a) fontos.

:-)