Már évekkel ezelőtt felötlött bennem, hogy mi volna, ha ... tulajdonképpen "óvódát nyitnék". Vagyis a barátnők, havernők, stb. nálam hagyhatnák egy napra, két napra, ... a csemetéiket, amíg ők maguk (mind)azt teszik (főleg bárhol másutt), amihez a csemeték nélkül kedvük van, illetve -támad. És mindezt részemről ingyen, bérmentve, jótétlélekségből, ostobaságból, naívságból (vagy miből).

Azon kívül, hogy nem vagyok jelenleg sem igazán érett, társasági ember, nem értek a gyerekekhez sem, és még óvódapedagógusi képzettségem és -gyakorlatom sincs, ... és még sok minden hibádzik... Nos, azon kívül sem tűnik túl tartós sikerű képzelgésnek.

Azt hiszem...

Extrák lehetnének például: termelném a növényeket, tenyészteném az állatokat, amiket az illető csemeték, illetve nőszemélyek (társaságban vagy sem) fogyasztanának illetve hasznosítanának (lásd: lovaglás). Biztosítanám a napozási, az alvási, a játszási, a fürdési, stb. lehetőséget. A külön- és az együttlétet, a zavartalanságot és a "bulikat" is, egyaránt (a gyerekeknek, legalábbis).

Amilyen testi-lelki-stb. adottságaim látszanak manapság, alapból nem bírnám az egésznek egy apró részét sem.

De elképzelni érdekes (volt)...

(Ej. Michael Jackson is próbálkozott már ilyesmivel, nemde? *facsart vigyor*)