Hát, "szunyókáltam" (már amennyire egy könyvtárban én "szoktam", kisebb-nagyobb "változtatásokkal" és "megszakításokkal", hehem). De az a fura érzés az orrom és a szájam között... nem múlt el.
Sebaj, legalább könnyebben "gügyögök". Talán.
Vagy nem.
A legjobb, hogy fájni épp nem fáj - "csak" zavar.
Na, most kéne "nyeffegés" helyett "optimistáskodnom", hehehe!
(Utálom, ha úgy gondolom vagy úgy sejtem vagy úgy érzem vagy úgy vélem... hogy valami nincs rendben velem. Utálok "panaszolkodós" lenni - még magamnak, magamtól is. Inkább "najóebbőlelegemvan!" elvigyorodom. Csakazértis! Nah. Ilyen vagyok, ilyen...)
---
Ui.: Most pedig megkeresem a katalógusban, hogy megvan-e itt gyermekkorom "rettegett-röhögött" kis "tanmeséje", a Fognyűvő Manócska... Hehehehehehehehehe...