Az én legutóbbi (sic! ;-p) szilveszterem és újévem, nos, 29-én 18-19 óra körül kezdődött. Nekem. Egyképp.
És január 1-jén 01 óra után valamikor ért véget. Másképp.
És közben tulajdonképpen semmi lényeges nem történt. Szinte.
És ("mégis") reménykedem, borongok, mélázom, merengek, mosolygok.
Saját magamnak okoztam kellemes újévi ajándékot.
Majdnem teljesen véletlenül.
Igen, mint fentebb írtam, 29-én cselekedtem meg.
Majdnem teljesen véletlenül.
Mert szándékosan fogtam bele. Majd a szándékom nyíltsága számomra kezdett elhalványulni. Amikor teljesen elhalványult volna - akkor jött a "véletlen", ami egyébként teljesen magától értetődő volt, csak én "lepődtem meg".
És megcselekedtem, amit.
És "meglepődtem".
És megkaptam a választ a cselekedetemre.
És "meglepődtem".
És teljesen természetes volt az egész.
Csak nekem különös és különleges.
Teljesen természetes.
Azóta, ha csak eszembe jut, mosolygok, de azt nagyon.
A múltamból csavartam jövőt. (Ó, de regeatás kifejezés ez itt... Vagy nem. Ej.)
Aztán ugyancsak a múltamból jövőt csavarással fejeződött be a szilveszterem-köszöntött az újévem.
Néhány régi kedvencemet megismerhettem "eredetibben".
És ezzel a valóságukhoz és az én velük kapcsolatos valóságomhoz egyaránt közelebb kerültem.
És azóta már nosztalgikus ízű szelek is meglebbentettek.
Jövőt sejtetőek.
