Ma nem állást keresni indultam otthonról (kicsit túl késő volt az elkezdéséhez már), nem az egyetemre (minek?), nem könyvtárba (úgysincs ma nyitva). Hanem könyveket olvasni és jegyzetelni és gondolkodni. A Camponában levő Libribe'.

Egy viszonylag sürgető tartozásomat lerovandó folytattam egy könyv olvasását, egyrészt, másrészt amellett két orvosi-egészségügyi témájú könyvecskét is magamhoz vettem, amikor ott elhelyezkedtem szép kényelmesen.

Az orvosi könyvek a "tartozás" olvasása előtt és után következtek most.

"Pihenésképpen".

Valójában sokkal több keletkezett bennem mégis azok olvastán.

Például, hogy - szintén magamtól és magától értetődően - komoly- és kedélyterápiára fogom magam.

Mert egyedül vagyok és egyedül kell lennem. Kényszerűen és kénytelenül. Egyelőre.

Van több-kevesebb nagyon közeli, közeli, viszonylag közeli, közelinek érzett, illetve egyéb más ismerősöm, valóban. A legfőbb és legfontosabb azonban én vagyok most.

Mert egyébként is:

1. A nagyon közeli ismerőseim túl vannak sok határon, sok teljesítésen, sok élettapasztalaton; feléjük jótékony, hasznos, kellemes életelemeken kívül mással  nem közeledhetek, mást, mint a helyzet, az állapot jobbá válását nem közvetíthetek, tanúsíthatok, bizonyíthatok.
2. A közeli ismerőseimmel szemben is érdemes legalábbis megőriznem a (")jó(") összképemet, máskülönben magamnak és a nagyon közeli ismerőseimnek egyaránt károkat okozhatok.
3. A viszonylag közeli ismerőseim többé-kevésbé laza kapcsolatban vannak velem (és viszont), velük az a több-kevesebb szikra, ami az időnkénti kapcsolatbakerülést jelenti, nem kevésbé befolyásolhatja viszont a körülményeimet.
4. A közelinek érzett ismerőseim valóságosan viszonylag messze vannak, a velük való kapcsolattartás mindenképpen viszonylag közvetett és viszonylag drága.
5. Az egyéb ismerőseim száma és a velük való ismeretsége(i)m "minősége és ereje" folyamatosan változik (tőlem és hozzáállásomtól, viselkedésemtől is függően), szinte kiszámíthatatlan és meghatározhatatlan, miképpen lehetek épp velük, illetve ők velem.
6. Saját testi, lelki, szellemi, mentális, ... pénzügyi, anyagi, szociális, ... állapotom, helyzetem és körülménye(i)m miatt az a kizárólag-és-feltétlenül  elvárható, hogy bármi csak jobb legyen. (Sajnos és szerencsére.)
7. Érzelmi, értelmi, lelki, mentális, idő- és térbeli, ... és egyáltalában: bármilyen kényszerítés, manipulálás, ön- és közveszélyesség és -zavarás, zsarolás pedig alapvetően méltatlanság, tőlem ugyancsak.

Most itt vagyok.

Egyébként épp megyek tovább.

Köszönöm. (;-p)