Nem szóltam, mert nem volt mit szólnöm.

Nem beszéltem, mert nem volt mit beszélnem.

Nem mondtam semmit, mert nem volt mit mondanom.

Mert nem tettem semmit sem, hogy legyen.

Lehet, hogy érdekelt volna, mit szólnék, mit beszélnék, mit mondanék, de tőlem csak süketségeket, sületlenségeket lehetett előhívni. 

Most sok minden nagyon fáj - és most én is nagyon fájok.   

De ez azt jelenti - remélem -, hogy gyógyulok.

Vagyok - és nem érdekel, hogy szólhatom-e, beszélhetem-e, mondhatom-e.

Teszem.

És szedem el a tapaszom.

Nagyon-nagyon fáj - de nagyon-nagyon akarom.  

Szeretem...  

Tudom.