Tegnap meg[...]ve/va vettem észre - a meg[...]és/ás titkos volt, azt alig-ha észleltem akkor-épp -, hogy menekülök.

Menekültem valaki (valami?) elől, amint láttam megjelenni.

Jó, az is igaz, hogy menni is akartam épp.

Meg mennem is kellett épp.

Meg jó is volt mennem épp...

Akkor is.

Menekültem.

Ráadásul valami általában ("nagyjában") kellemesnek tapasztalt elől.

Mi a fenének, mi a fenéért, mi a fenétől, ... menekültem?

Most sem tudom rendesen megmagyarázni.

Csak "ki/mellé/eldumálni".

Hogyaszongya: azzal együtt tényleg elkezdtem tölteni és gyújtani magamban némi "akcelerátort" meg "katalizátort" meg effélé(ke)t.

Menekülök egy "jónak vélt" elől, hogy minél hamarabb egy még jobbnak "tudott" állapotban "lelassítsak", "kanyarodjam", vagy egyszerűen csak "változtassak a tempón és a stíluson", valahára.

Na, ez is "regés": "menekülni" egy (")jó(") elől... hogy aztán még jobb legyen valamikor... vagy mi(???!?)

(Mit szólna valaki ahhoz, mondjuk, például, ha a párja, vagy valakicsoda, mittomén, azt mondaná, üzenné neki, hogy bocs, nem akarok most veled találkozni, menekülök előled speciel, nagyon, de és hogy majd később sokkal jobb lesz, és akkor majd...(...kiderül)!)

Á, biztos hülye vagyok, vagy beteg, vagy gyerek(es), vagy...

Á...

Inkább...

Mégis...

Mene...!

(;-p)

(...Ipiapacs!... Kapjelhatucc!... Szakítshabírsz!... Híresmesterségemcímere... (Feketefehérigennem!?...) :-o (;-o) (;-p))