Őszinte anyuka - úgymond - kinyilvánítá kifejezett ellenszenvét két saját kiskorú leánykája iránt azoktól néhány lépésnyire.
Kifejezé értetlenségét saját magával kapcsolatban a két említett állampolgár megszül(et)ésével "szemben".
S kinyilvánítá - szintúgy -, hogy legszívesebben egész héten befogadni képes korosztályilag illetékes műintézménybe vinné őket (említett két személyeket), csakhogy olyan a környéken nincs, messze pedig nem mozdul egy cseppet sem.
Hozzáteszem: nem az én jelenlétemben, hanem még korábban valamikor.
Szubjektív megjegyzés:
Egyelőre azt hiszem, csak az ég tudja - én jelenleg még nagyon nem -, mi tartja vissza attól - ha bármikor bármi is visszatartotta, és nem próbálkozott vele akár már többször is, esetleg olykor ilyen-olyan sikerrel -, hogy az állam izé(jé)re hagyja őket "sackundpack".
(Gyanúm: a gyes, a gyed, a gyet meg a többiek jól jön. Bár "a korral/korosztállyal haladni" nem igazán elég (sőt, ahhoz talán még "égő" is), de akkor is valami... Meg esetleg a pasi(k) sem nézi(k) túl jó szemmel a SAJÁT gyermeken való esetleges túladást. Nem tudom. Tényleg nem tudom...
Egyébként annak még örülhetek, hogy nem dobta kukába, vécébe, nem adta "államiba", és így tovább.
Gondolom...
A kislányok (vagy legalábbis a kisebbik, aki abban a csoportban van, ahová én is járok más okból, ugye) egyébként - úgy veszem észre - az elmúlt évek-évtizedek majd' összes, kereskedelmi televíziók esti műsoraiba való (a nyomdafestéket kevéssé tűrőktől a középkorias (vagy későbbi) fizikai "kedveskedésekig") kifejezését ismerik és esetenként "szívesen" "alkalmazzák" is. Jelenleg még nem vagyok benne biztos, hogy (csak) a tévéből "tanulták".)
