"Amikor elmesélte, hogyan kólintotta fejbe a rablót, miközben haragos gondolatai az anyja körül jártak, szörnyülködtem, és tréfából azt mondtam neki, hogy egy Woody Allen-filmet juttat az eszembe. A páciens mosolygott, majd mesélni kezdte, hogy neki mit juttat az eszébe. Kiskamasz korában az apja - magas rangú külügyminisztériumi alkalmazott - magával vitte Görögországba, hogy élvezze a tengert, és lássa a demokrácia bölcsőjét. Egy délután éppen egy kis szigeten sétáltak, amikor az apját kizsebelte egy csapat köréjük sereglő fiatal férfi. Amint felfedezte, mi történt, az apa kézen ragadta a fiát, és végigkergette a bandát a falu szűk utcáin - eléggé ostoba cselekedet, különösen egy tizenkét éves fiú társaságában! De a gyermek élvezte, és csodálta apja bátorságát, erejét.
Mondanom sem kell, hogy nem fogták el a zsebtolvajokat. De a páciens évekkel később kiegyenlített, amikor fejbe kólintotta a maga rablóját. Sőt mi több, a rabló elleni erőszakos reakcióját nemcsak az anyjával szemben felgyűlt harag váltotta ki, hanem a hiányolt, idealizált apával való diadalmas azonosulás lehetősége is. Röviden: ebben a percben történt meg vagy gyorsult fel férfivá válása. Ugyanakkor ha nincs szerencséje, könnyen önpusztítássá válhatott volna ez a pillanat, bizonyságául annak, hogy az önpusztítás néha nem egyéb, mint a férfibizonytalanságot védelmező agresszivitás logikai következménye, melyről a férfiak érzelmi hárításuk és szégyenük miatt szinte semmit sem tudnak."
(a hülye - 4.)
2007.12.08. 18:03 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr916254716
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
