mert bátrak

"Páciensem, a nemzetközi kapcsolatok doktorandusza a NATO Jugoszlávia elleni háborújának idején a következőt álmodta: a légierő egyik sugárhajtású gépével repült Jugoszlávia felett, katonai célpontokat közelített meg és talált el anélkül, hogy őt eltalálták volna. Miközben "valóságmorzsákat", azaz olyan napi eseményeket keresett az elmúlt egy-két napban, melyek táptalajt adhattak álmának, eszébe jutott,hogy egy tévétudósításban látta, amint egy gép szembeszáll a légelhárító lövedékekkel, és azt gondolta: "Ezeknek a pilótáknak aztán van merszük ahhoz, hogy valódi veszélyek közepette végezzék a munkájukat." A páciens közvetlen kapcsolatot látott e gondolat és a saját konfliktusa között, ami abbólállt, mihez kezdjen magával, ha megkapja a doktori fokozatát. Arról ábrándozott, hogy Washingtonba költözik, és a legmagasabb kormányszinten külügyekkel foglalkozik. Csakhogy túl kockázatkerülőnek tartotta magát ahhoz, hogy belevesse magát a washingtoni hatalmi politikába. Így arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg az egyetemi világban próbál szerencsét, feltehetőleg tanítani fog valahol.
Világos, a páciensemnek álmában valamitől megjött a mersze, hogy szembenézzen a veszéllyel, és azt tegye, amit akar. "Álmában miért volt képes megtenni?" - kérdeztem tőle, mintegy éreztetve, nem csak az lehetett az oka, amiért álmunkban repülőgép nélkül is képesek vagyunk repülni. Megtárgyaltuk a kérdést, majd megkérdeztem, hogy milyen gépet vezetett álmában. "Egy F-117-est" - válaszolta cinkos mosollyal, mintha olyasmit titkolna, amit mindketten tudunk. "A lopakodó!" - majdnem kiugrottam a székemből, úgy meglepődtem műszaki és pszichológiai éleslátásomon. Megrögzött újságolvasóként mindketten ismertük a kifürkészhetetlen, magát védő lopakodót. Az úgynevezett láthatatlan bombázó az egyetlen olyan gép a világon, melyet az ellenség radarja nem vesz észre!
Tehát miközben a páciens Washingtonba akart menni, ahol zajlik az élet, úgy érezte, nem teheti meg óvintézkedések nélkül. Nem mintha nem szerette volna Washingtont és mindazt, amit képviselt, csak nem akarta, hogy fájdalom érje. Ami sajnálatos, hiszen napjainkban az egyetemi világ sem mentes a hatalmi játékoktól. Az álom igazi kérdése azonban az volt, vajon mért a háborús viszonyok fejezték ki a páciens pályaválasztási konfliktusát. Igen, Washington valószínűleg rendkívül agresszív hely. De aki munkahelyi sikerre vágyik, annak szüksége van agresszivitásra, bárhol, bármiből él is meg. Azt kell tennie, amit a létfenntartás követel, olykor mások kárára. És mert az erőszak erőszakot szül, az is elengedhetetlen, hogy jó vastag bőr legyen a képén. Ennek a páciensnek az önpusztítása nem abból állt, hogy maga ellen fordította az agresszivitását, hanem abból, hogy a megtorlástól való félelmében vonakodott rászabadítani másokra. Külkapcsolatokból doktorálni természetesen aligha jámbor vállalkozás. Páciensem fejében mégis biztonságos rejtekhelynek tűnt."