"Egy másik páciensem nem látszott önpusztítónak, amikor röviddel az egyetem befejezése után dolgozni kezdtem vele. Jóképű volt és jól beszélt, úgy tűnt, semmi baja nincs. Csakhogy az egyetemi tanácsadó javasolta a terápiát, akinél a pályaválasztása miatt járt, mégpedig azért, mert még nem volt szexuális tapasztalata. Nincs az a tanácsadó, aki megmondja, milyen pályát válasszon valaki, sőt azt sem, hogyan, a randevúzással azonban másként állt a helyzet. A páciens szerint azt a javaslatot kapta tőle, hogy ha legközelebb moziba visz valakit, egyszerűen tegye a kezét a combjára. A páciens ezt ésszerű ötletnek tartotta, de egyszer sem valósította meg.
Az én módszerem más volt. Nekiláttunk, hogy kiderítsük, eddig miért nem voltak szexuális tapasztalatai, és miért nem tudta, hogyan kell "kezdeményezni" a lányoknál. Ahogy szokás szerint végigbeszéltük az életét, édesanyja szokatlan és korai halálával együtt, arra a fontos feltevésre jutottunk, hogy félelemből utasítja el a bensőséges kapcsolatot - például attól fél, hogy túl agresszív lesz a nőkkel. De ezzel nem mentünk semmire, így az ellenkező hipotézist vettük elő, mely szerint az elutasítást valamely kívánság motiválja."
(a pokolba vezető út - 3.)
2007.12.11. 17:43 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr856254672
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
