"Úgy igazságos, ha összefoglalásként megállapítjuk, a férfiak szexuális cselekedeteikkel arra tesznek kísérletet, hogy legyőzzék a gyönyörrel - az orgazmus gyönyörével - járó veszélyt. De nemcsak a férfiasságukat akarják bizonyítani vele, nem is egy nő testének illuzórikus biztonságába menekülnének előle, hanem nárcisztikusan szembeszállnak végső határaikkal. Egy férfi legvégső határa kétségtelenül a saját teste. A tudomány törvényei előtt fejet hajtva el kell fogadnunk, hogy a testünk nem tökéletes, és az idő múlásával elkerülhetetlenül pusztul, míg végül meghal. Ezért a legjobb - és a legrosszabb - terep arra, hogy legyőzzük a határainkat. És lehet-e jobb ügynöke a testnek ehhez a harchoz a mindent feledtető szexuális eksztázisnál?
Véleményem szerint ez a végső dinamika rejlik a szexuális függőség mélyén. Akár egy szexuális bántalmazás gyerekkori traumáját igyekszik visszafordítani és "kiradírozni", akár az üresség és a céltalanság érzésétől próbál szabadulni, a szexfüggő végső soron olyan ember, aki a fizikai sérülékenység tagadásának és legyőzésének szenteli magát - a kéj meghódítása által. Az önpusztítás e módszerének szomorú iróniája, hogy aki ennyire testközelben él, sosem veszítheti szem elől az anyag rabságának végső igazságát, melyet olyan kétségbeesetten próbál tagadni."
(önpusztítás: kint csinálni - 8.)
2007.12.13. 13:30 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr526254603
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
