Megint álmodtam.

Megint tanulságos volt.

De most nem rajtam kívüli volt a történet, nem volt benne nyílt feddés vagy megszólás, nem példázat volt...

Hanem olyasmi, olyasmik, amik bármikor megtörténhetnének velem, ráadásul akár a fantáziám segítségével "is".

És nem kívülről kaptam a "jelet" - hanem én gondolkodtam el.

Álmo(dáso)m közben.

És nem írom le az álmomat, illetőleg álom-összességemet, még ezt az egy estéit sem, mert annyira rám tartozik, és annyira tőlem van és annyira nekem szól.

(;-p - ;-s - ;-| - ;-o - ;-))