Egyszerűség.

Még mindig bénult vagy csökött vagy görcsös vagy nyomott (vagy nyomorék?) vagy akadályozott vagy retardált vagy milyenis vagyok egyszerűen és egyértelműen kifejezni valamit, bármit, akármit, valakinek, bárkinek, akárkinek.
Még mindig átmosom és átfűszerezem és átfőzöm és átcsomagolom és áttömörítem és átvariálom ... a kifejezéseimet.
Még mindig tömörebb vagy épp hígabb, konkrétabb vagy épp átvittebb, egyértelműbb vagy épp sokértelműbb, homályosabb vagy épp élesebb, ... mint kéne.
Azt hiszem.

Igaz, jó ideig azt állítottam magamról, hogy "mindig épp fordítva működöm".
Aztán persze már állítanom sem kellett, "álltattam" anélkül is.
A minap (ezt is) szerencsésem átalakítottam: "fordítva (is) működöm".
De ez így még mindig több és más(, mint (szükséges) (érdemes) (volna)).

Azt hiszem, be/ki/el/meg kéne fordulnom.
Csak egy kicsit.
De eléggé.