Tegnap még este bevettem elalvás előtt a körömpiszoknyi allergia-megelőző gyógyszerecskét. Ma reggel mégis szüttyösen ébredtem. Sőt, délután fél 1-kor még mindig tornázni próbáltam. Már amennyire. De azért próbáltam. Még ha a gondolataim és a képzeletem kissé másfelé vont is, és közben volt néhány olimpiai esemény is magyar résztvevőkkel.
Az olimpiát például egyáltalán nem szükséges néznem (és hallgatnom sem), ha nem tornázom, nem tanulok, nem mozgok, nem teszek magam magamtól magamért... is.)
Tehát este például nem fél 11 körül kellene ágyba indulnom. Hátha még jobb(an) lennék...
Nem kéne olimpiával, zenével, stb. foglalkoznom.
Többet és inkább kéne tornáznom, tanulnom, intézkednem, munkálkodnom, ... dolgoznom, ... élnem.
Inkább.
Sőt.
És most meg "kissé" "látványosan" "fel vagyok háborodva" "magamtól".
Minek?
Ahelyett, hogy...!
Na, dolgomra!
(Épp itt hallgat valaki online. Én meg várok, miért is hallgat ez a valaki itt online. Ha már egyszer rámköszönt, sőt.)
(Hamarosan akkor is találok valami dolgomat! Csak azért is! Hahah!)
