"[...] Ki a társfüggő? Én az vagyok.
A becslések szerint nyolcvanmillióan függnek kémiai szerektől vagy élnek együtt valamilyen függőségben szenvedő emberrel. Nos, ezek a partnerek minden bizonnyal társfüggők.
Akik zavart személyiséget szeretnek, a gondját viselik, vagy együtt dolgoznak vele, szintén társfüggők lehetnek.
Akik evési rendellenességgel küzdők környezetében élnek, ugyancsak nagy valószínűséggel társfüggők. Fat Is A Family Affair című könyvében Judi Hollis azt írja, hogy egyszer egy ilyen függő húsz társfüggőt "foglalkoztatott". Sok túlsúlyos maga is társfüggő. "Egy nem hivatalos felmérésben azt találtam, hogy az alkoholisták feleségeinek legkevesebb 40 százaléka elhízott" - jelenti ki Hollis.
Ön talán önmagáért olvassa ezt a könyvet, mert ön is társfüggő. Vagy azért vette kézbe, mert segíteni szeretne valakin, ám már ez a túlzott segíteni akarás is elárulja, bizony ön is hasonló cipőben jár. Ha a törődés rögeszméssé válik, ha az együttérzésből pátyolgatás lesz, ha másokra van gondunk, magunkra viszont nincs, vélhetőleg társfüggők vagyunk. Mindenkinek magának kell eldöntenie, az ő gondja-e ez az állapot vagy sem. Azután pedig arról is határoznia kell, milyen változásokat kell eszközölnie és mikor."
...naki...
2008.08.30. 15:54 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr336254237
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
