" 3. Gondolja át, mi is történt! Ha kisebb a kellemetlenség, ön is elrendezheti. Ha nagyobb a baj, vagy komolyan bosszantja önt, talán segítene, ha megbeszélné az egyik barátjával. Egy ilyen beszélgetés tisztázhatja a gondolatait és az érzéseit. Az indulatok túlfűtötté válhatnak, ha eldugaszolja őket. Beszélje htá meg, és vállalja fel őket! Igen, ezek az érzései, csakhogy senki nem kényszerítette önt az átélésükre. Valaki talán besegített, a többi azonban az ön része. Ismerje ezt el, majd nézzen szembe azzal, ami ténylegesen történt! Valóban szándékos volt a bántás? (Ha ez kérdéses, jómagam úgy szoktam gondolni, hogy a dolognak semmi köze hozzám. Ezzel időt takarítok meg, és megóvom a jó hangulatomat.) Esetleg épp ön igyekezett irányítani valakit vagy egy eseményt? Milyen komoly az ügy? Nem arról van-e szó, hogy átvállalja valaki más felelősségét? Nem azért haragszik-e, mert a másik nem találta ki a kívánságát vagy a szándékait? Nem szívja-e mellre valakinek a viselkedését? Nem a biztonságérzetét vagy a lelkiismeretét vette-e célba az illető? Valóban itt van-e a világvége, vagy csupán szomorú, csüggesztő esetről van szó?"
Szellőelfúj15
2008.08.30. 18:49 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr946254204
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
