"[...] Ezzel visszajutottunk az eredeti jó tanácshoz: dolgozd fel az érzéseidet! De hogyan dolgozhatunk fel egy olyan elemi indulatot, amilyen a harag? Miként csillapodhatunk le? Kivel beszélhetünk az állapotunkról? Ugyan ki hallgatna meg minket? Meglehet, mi magunk sem szívesen hallanánk magunkat. Végülis az, akire haragszunk, nem egészséges. Nem kellene inkább együtt éreznünk vele, jónak lennünk? Emberbaráti dolog-e egy betegre haragudni?
Igen, jogunk van ehhez. Nem mi kértük, hogy mindezt ránk lőcsölje. Noha az eszményi állapot az együttérzés lenne, ez valószínűleg csak az után köszönt ránk, miután sikeresen feldolgoztuk a haragunkat. Van valamiféle középút az öldöklő düh és az önemésztés között, amely segít megszabadulni indulatainktól, a régiektől és az újaktól egyaránt. Ugyanakkor nem hinném, hogy az elfojtott érzelmektől egyik napról a másikra megszabadulhatunk. Talán egy hónap vagy egy év is túl kevés ehhez. Gondoljuk meg, mennyi időbe került, amíg felgyülemlett bennünk ez a töménytelen harag! Nos, a feldolgozás sem megy könnyebben és hamarabb. Az új harag feldolgozásához pedig gyakorlat kell."
Hara14
2008.09.03. 18:38 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr406254068
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
