"[...] - Mit gondol, mit tegyek? - kérdezte tőlem egyszer egy súlyos társfüggő páciens, aki jelentős döntés elé nézett férjével és gyerekeivel kapcsolatban.
- Ön mit gondol? - kérdeztem vissza.
- Engem kérdez? - ijedt meg. - Hiszen a csemegeüzletben is negyedórát habozom, hogy az 59 vagy a 63 centes fehérítőt vegyem-e meg! A legcsekélyebb döntésre is képtelen vagyok. Hogyan várja el tőlem, hogy ilyen nagy horderejű döntésben határozzak?
Mi, társfüggők, nem bízunk meg az ítélőképességünkben. Ha valaki, mi aztán ismerjük a határozatlanság iszonyatát. A legjelentéktelenebb választás - például, hogy mit rendeljünk az étteremben, vagy melyik fehérítőmárkát vásároljuk meg - megbénít minket. Az olyan életbevágó döntések aztán, mint hogy miként oldjuk meg a problémáinkat, mihez kezdjünk magunkkal, vagy kivel éljünk együtt, lehengerelnek bennünket. Sokan közülünk egyszerűen feladják, és nem gondolnak ilyesmivel. Olyanok is akadnak, akik másokra hárítják a döntést."
Igememavale1
2008.09.03. 19:04 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr626254064
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
