(Eredetileg kifejezetten az aláhúzott szóval és jellel kezdődött (volna) ez a bejegyzés.)

(Fiú!)

Te vállalnád-e a barátnőd gyermekét?

Nem azért kerülne hozzád tőle, mert jóban vagytok, nem azért, mert rosszban vagytok, nem azért, mert nincs ideje, nem azért, mert nincs módja, nem azért mert jó, nem azért, mert rossz, nem azért, mert épp úgy szottyant, nem azért mert épp úgy alakult, ... Hanem: egyszerűen: rád bízná. Vagy: még egyszerűbben: hozzád kerül. Valahogy (azmostittéppnemtéma).

Vállalnád, hogy - bár tán-épp semmi közöd ama barátnődhöz - felneveled a gyermekét, magad?

Akár úgy is, hogy a barátnődnek kezdettől végig minden joga - és felelőssége - fennállhat és fennáll a gyermekkel kapcsolatban - még akkor is, úgy is, hogy jórészt jelen sincsen, akár elejétől végéig, közvetlenül avagy közvetetten (se)?

Akár úgy is, hogy tudsz - közvetlenül, mondjuk, személyesen az adott barátnődtől - az áldott állapotról, végig kíséred a magzat(i) kor(á)t is, ott vagy a szül(et)ésnél, ... és ... tovább...!?!?

Akár egész' a halál...ig!?!?

[...]