Az elmúlt években, évtizedekben, nem kevés helyen lettem "ismerős". Éveken át. Aztán az "ismeretségek" elmúltak. Bizonyos utakon-módokon több-kevesebb "ismeretségemről" azóta is tudok, hogy "létezik" - csak elmúlt. Egyelőre. Tény.
Az elmúlt években, évtizedekben, igen-igen kevés helyen lettem ISMERŐS. Éveken át.
Egy időben tőlem szokatlanul erősen visszafogtam az ismerkedéseimet és elengedtem az ismeretségeimet.
Azóta is tart, hullámzóan, természetesen.
Ma kérdésre és kérdés nélkül is írtak és mondtak nekem rólam és velem kapcsolatban ezt-azt egyaránt. Magamtól is megtudtam ezt-azt ugyancsak. Innen-onnan, oda-vissza, fel-le, "pro & contra". Mondhatnám... Ez ma az egész napomat színezte.
És?
Érdekes. Nekem. Pont.
Az ismerés életvitel dolga. Élet dolga. Az enyém az én dolgom. Külön foglalkozni vele szükségtelen és felesleges. Ahogy most haladok, az nekem jó.
Miért? Mi az értelme ennek az egésznek? Mitől? Miképp? Hogyan? ...
A válasz nem ide tartozik. Hanem rám. A valóságomra.
Élek.
Kihordom, ahogy valamikor a szakítást.
Köszönöm, megvagyok.
