"...Tudod, a múltkor, azt hiszem, igen, 7-én, kicsit, na, jó: nagyon megharagudtam, amikor becsukódtál. Pedig! Pedig mennyi mindent ír...hattam volna még! De te alamuszi engedelmességgel hagytad magad, és becsukódtál - tőlem. Vagyis a kezeimtől. A kezeim megfelelő, e célra funkcionálisan igen alkalmas mozdulatsorától. Én pedig valóban nagyon megharagudtam. Jó, igen, utólag, bevallom. De akkor is... Tényleg! ..."
"Kedves Naplóm!"
2008.10.21. 17:48 Rege Ata
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr646253823
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.