Ma délután mentem volna ugye át a városon.
Anyám szólt, hogy egy kicsit vigyem el "önkormányzatonkaphatós" zsákért, meg egy-két dolgot szeretne vásárolni, igencsak nagyon siet.
Tehát a városlátásból, könyvtárazásból, időjárásélvezésből, ... semmi sem lett.
Mire hazaérzés után odaértem volna, hamarosan fordulhattam volna is vissza. Eh.
A "megtakarított" időben le szerette volna utána vágni a hajam. Ami a nap harmadik hajamöblítését előzte volna meg (hajvágás után érdemes legalább egy kicsit leöblíteni a fejet, szerintem) - és a második hajmosását. Inkább nemet mondtam.
És most nem vagyok a legjobban.
Hű.
És nem vagyok egyedül (ezzel).
