Ma reggel is volt koránkelés (igaz, 3:45 helyett kb. 4:20 körül sikerült felkelnem), torna (eh, nem elég, nem eléggé), zuhanyzás, reggelizés, e-mail az egyik tanárnőnek, uszoda, ... Kissé később, mint terveztem, és kissé kevesebb, mint szerettem volna, ... Amikor a medence mellé értem, fáradtnak (álmosnak?) éreztem magam. És hidegnek sejtettem a vizet. Átsuttyogtam a "kismedencéhez", bemásztam, a fejemet az egyik "partjára" tettem, és ahogy voltam, gerincferdülésesen, elengedtem magam, és becsuktam a szemem... És a víz nem volt eléggé meleg (legalábbis én most úgy éreztem, nem olyan meleg, mint szokott). Hm. Nem sokáig bírtam (kb. 10 percig), és elmentem vécére. Majd vissza. Majd újra vécére (ezúttal nagydologra). És vissza. Kezdődött a gyermekeknek tartandó úszásoktatás. Hát mentem a nagymedencébe. 33 méteres, nem "nagy". Úsztam. Mellen. Élveztem. És jólesett. És szerintem jól csináltam. :-o Aztán egy kicsit gyorson, néhány hosszt. Na, a lábtempót még szervítenem kéne a kartempóhoz. Mell- és gyorsúszásomnál is. :-s De ezúttal ezt sem bántam. Aztán volt elég hely (üres táv) hátúszáshoz. Majd újra mell... Pillangózni szeretnék, de egyelőre nem tudok, és nem is akarok. Meg nem is biztos, hogy jó lenne. Most a gerincemen, a tartásomon, az izmaimon, az álló( és úszó)képességemen, a tüdő- és szívkapacitásomon, a sportosságomon van a lényeg(em). Aztán kicsit túl sokan lettek - ahhoz, hogy elférjek, szerintem. A lassú úszókhoz képest gyorsan úszom, a gyorsakhoz lassan. :-s Aztán átmentem a szaunába. Kb. 5-8 percig (szerintem), ha bírtam. Aztán zuhany, és... Kiültem a nagymedence mellé az egyik oldali nézőtérre. Majd bementem. Az öltözőbe. Elővettem a sampont, amit magammal vittem az uszodába, és lezuhanyoztam. Majd a szekrénynél megtörülköztem, felöltöztem, 20 HUF-ért 3 percig megszárítottam a hajam, mentem az értékmegőrzőhöz az értékeimért (és leadni a szekrénykulcsot), és mentem el, jöttem haza.
És szép napos lett közben az idő. A villamosmegálló felé "találkoztam" egy csinos fiatal szőke hölggyel. Ugyanarra a villamosra várt aztán, mint én. De miután felszálltam, nem érdekelt többé. (Addig sem figyeltem rá különösebben.) Örültem az uszodázásnak, a jóleső úsz(ogat)ásnak, a szép időnek, a korai el- és hazamenetelnek...
És itthon várt a tanárnő válasz-emailje. Holnap megyek megbeszélgetni. Dolgozattémát. Meg szakmai irányultságot.
Örülök.
És 2-re megyek könyvtárba megint a Tátra utcába.
És örülök, hogy este sikerült valakinek az arcára visszacsalogatnom "némi" mosolyt. ;-D
És jó lenne, ha nem csak időnként csinálnám az ilyesmit... ;-o ;-s ;-D