Ma reggel elmaradt a kicsit korán kelés, a torna enyhén szólva "laza" volt, az uszodázás elmaradt, ... helyette azért megvolt a zuhanyzás, az átöltözés, a reggeli, ... és volt reggeli közben MR1-hallgatás. A 180 Perc első témájával (többgyermekes családban egy erőszakosodó fiúgyermek, akit az édesanyja végtére már a rendőrségnél feljelent.). Szülő csendre intése, amig a riport és az azt követő stúdióbeszélgetés zajlik, legalább reklámig, majd reklámkor vita, és rádió lekapcsolása, és fogmosás, és lerongyolás pincébe, netre fellépés emailek miatt, végül elindulás könyvtárba.

Hogy miért lett ilyen laza ez a reggel? Mert gondolkodós volt. Este már elhatároztam, hogy ma nem megyek uszodába, ezért 4 óra körül helyett 5 óra körül ébresztettem magam a rádiós kütyüvel (két ébresztési időpontot lehet rajta beállítani, az elsőt tehát mára kikapcsoltam).  Aztán még jó ideig feküdtem az ágyamban... Majd fél 7 körül Tényleg) udvariasan beszólt anyám, hogy tudjam, mennyi az idő, én meg elkezdtem tornázni. Ami igencsak "levegős", "hiátusos" lett. Mert folytatódott közben a gondolkodás. Majd a zuhanyozás közben is gondolkodtam. A rádiós riport és a vele összefűződő saját családon belüli párbeszédünk kicsit terelte a gondolkodást (tulajdonképpen kissé lejjebb eresztette). 

És hogy ez a gondolkodás miért volt ilyen "értékes", hogy még bejegyzést is írok "róla"? Mert érzelmekről, érzésekről és élményekről "ment". 

És még mindig...