"Ott állt a srác az aluljáró mit tudom én honnan nézve melyik oldalán. Vagy nem is oldalán. De nem is a közepén. Nem volt útban. Zavaróan nem. Egy apró mosoly kíséretében egy apró papírdarabkát nyomott az elhaladó kezébe. És halk, határozott hangon megköszönte.
Aki kapott tőle papírt, néhány lépés után valahogy mégis érdeklődve megtapogatta, megfogdosta. Azt. A papírt, amit kaphatott.
Kicsi volt, keményre hajtogatott.
Kihajtogatta. Ki-ki maga kihajtogatta. Bomlott az kifelé hajtogatás közben könnyen.
Kis ajándék. Kis pénzecske. Kis felirat.
Kézzel. Saját kézzel. Olvashatóan.
Ennyi.

apró?
elég?
önnek?"