"Kötöny vezér 770 éve vezette maradék népét - a mintegy 40 ezer családot - a Kárpát-medencébe. A Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, amelyet aztán 1239-ben húsvét másnapján hozott meg. A második honalapítóként is tisztelt uralkodó Kötöny elé lovagolt, a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel fogadta, és behívta őket az országba.
A kunok a Duna-Tisza közén, a Tisza mentén és a Körösök vidékén telepedtek le, ahol maradékuk még ma is él. Úgy váltak magyarrá, hogy sajátos jogi autonómiájuk révén megőrizhették hagyományaik egy részét. Törvényeiket maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A 19. századig tartott ez a különös jogállapot, amelyhez fogható nem volt Európában. Nyelvük ugyan a 16. században beolvadt a magyarba, de a kései utódok ízes nagykunsági tájnyelve számos elemét megőrizte."
(Forrás: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=23314)
