Nem.
Én valóban nem voltam soha olyan, soha olyan rosszul és soha olyan rossz helyzetben sem, mint bárki (más) akár-csak a blogolon, bármikor is.
Én csak lelkileghalottnak tettem, illetve tettettem magam.
(Avagy még most is teszem(?) - ez pillanatnyilag épp kérdéses nekem.)
Mióta megfogantam.
Talán.
Persze, hülyén.
És hiába.
És.
Hát.
Most ez van.
"Légy jóL!"
