"[...]1932 nyarán Coase megtalálta a választ: az ármechanizmus használata pénzbe kerül. Aki, teszem azt, autót akar gyártani és eladni, annak modelleket kell kifejlesztenie, félkész termékeket, mondjuk lemezt kell vásárolnia, futószalagokat kell létesítenie, alkalmazottakat kell munkába állítania, ellenőriznie kell a kész járműveket és végül ki kell szállítania a gépkocsikat. Minden vállalkozónak információkat kell gyűjtenie és szerződéseket kell kialkudnia. A tranzakciók sokaságára van szükség, ezek pedig költségekkel járnak: tranzakciós költségekkel. Hogy ezeket alacsony szinten tartsák, hosszú távra szóló tevékenységeket kivonnak a piacról, illetve egy hierarchiának vetik alá ezeket. Kedvezőbb költségkihatású például, ha egy üzletember a titkárnőjének diktál le egy levelet. Különben minden egyes irathoz a szaknévsorban leírással foglalkozó szolgáltató vállalatot kellene keresnie és össze kellene hasonlítania az árakat.
A tranzakciós költségek modelljével megmagyarázható az is, hogy egy vállalat miért nem nőhet a végtelenségig. Ha egy cég nagyobb lesz, a vállalkozó rákényszerül arra, hogy mind nagyobb mennyiségben dolgozzon fel információkat, hozzon döntéseket és ellenőrizzen alkalmazottakat. A hierarchia felduzzad, a szervezési költségek emelkednek. Az optimális vállalatnagyságot akkor lépi túl, amikor az üzemen belüli bürokráciára fordított pótlólagos költségek magasabbak, mint azok a tranzakciós költségek, melyek akkor keletkeznének, ha a vállalat a piacon kapható szolgáltatásokat veszi igénybe."
(Ronald Coase - 2.)
2009.04.07. 17:42 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr36253123
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
