Délután 4-5 körül kimentem a kertbe a felfújhatós medencébe feredni. Mint évtizedek óta talán soha. Lemeztelenül.
Aztán elmentünk (autóval - én vezettem oda-vissza -, apával, anyával) Auchan Savoya Parkba vásárolni.
Anyám hétvégére. Háztartásra. Ellátásra.
Apám jövő hétre. Klinikára. Ellátásra.
Én meg...
Kaptam egy fehér teniszpólót (még nekem is tetszik) 200,-Ft-ért, maradt a féláron árult pogácsából nekem 2 db (nem tudom, mennyiért, de megmarad holnapra, eltettem a szobámban az egyik szekrényembe, mert én néhány napja ebéd és desszert után már nem eszem), olvastam újra egy cikket a legutóbbi IPM-ből (igen, S., arról, tudod, amiről beszélgettünk már egy kicsit), beleolvastam a Michael Jackson The King of Pop című könyvbe (kicsit tovább olvastam, mint már egyszer elkezdtem).
Itthon magam alá kaptam egy széket, hogy ülve pakoljam be a 10 liter tejet a hűtőbe, ne hajolgatva feltétlenül. Bátyám távozni szeretett volna onnan, kicsit megigazította alattam a széket. Én a padlóra ültem, kicsit el is dőltem, és üvöltöttem egy artikulátlant, mintha nem 10-20 centit dőltem volna, hanem egy megpakolt tölgyfa szekrény esett volna a lábaimra valahol a sokadik emeletről, és még másodpercekig nem tápászkodtam fel - na, az egész jelenetből ezt, az én viselkedésemet nem értettem. Apámét, bátyámét és anyámét is meg tudtam érteni azonnal.
Most meg itt ülök a pincében a gép és a hozzá csatolt monitor előtt, és...
Vétel!
