Újra szokásba került, hogy fél reggel 5 körül szinte-csak-úgy felébredek. Még ha este 10-11 körül kerültem ágyamba, akkor is. És napközben, főleg délután, álmoskodom utána. De most nem idegesítem magam efelett.

(Sem.)

Mindamellett egyre többet olvasok, egyre többet jövök-megyek, egyre többet figyelek, egyre többet hallgatok, egyre többet beszélgetek.

Ma reggel elkezdtem félni egy kicsit, hogy harsányan kevés és éretlenül sok vagyok. Néhány tegnapi tevékenység nyomán jutottam erre. Volt közte olvasás, pihenés, beszélgetés, jövés-menés is. Namost ha igaz is, akkor sem érdekel éppenséggel.

Az is valami, hogy végre felkelek, végre leülök, végre teszek-veszek, végre pihenek, végre jövök-megyek, végre helybenmaradok, végre megszólalok-beszélgetek, végre hallgatok-csendbenvagyok, és így tovább. 

És kezdek ígéreteket tenni magamtól. És kezdek teljesíteni és valósítani és elképzelni is magamtól.

Ma például saját önkéntes kifejezett ígéretem szerint legkésőbb fél 7-7 óra között haza(t)érek. 

És van némi pénzem, jóval több, mint szokott lenni saját erőmből. És még több lesz igen hamar, teszek is érte, bizalommal. 

Ámen