A kórház kertjében az aligegynéhány éves kisfiú az anyjával sétál.
És sétál. És sétál. És iszik, vizet. És sétál. És sétál. És iszik, vizet.
És így tovább.
A pihenő végén anyja bemondja a víz mennyiségét a kórház kertre néző ajtajában várakozó nővérnek.
A mennyiség literekre rúg.
A gyerek járni akart.
És tanulta és dolgozott és meleg volt és a gyerek szomjas volt közben a tanulástól és a munkától és a melegtől.
És...
Ide azt a gyereket!
Most!
(Ugye)
