mert bátrak

"- Íme - így szólt - , én most törvényt adok nektek a további életetekre. Engedelmeskedjetek ezeknek a törvényeknek:
Ne lopjatok a saját törzsetekben
Ne öljetek meg senkit, aki nem ártott nektek
Ne egyetek meg senkit éjszaka
- Többet nem is kívánok tőletek. Éljetek békén a falvaitokban. Aki meghallgat engem, azt megjutalmazom, a törvényszegőket pedig megbüntetem. Így leszen.
... És hogyan bünteti meg Isten azokat, akik nem hallgatnak rá? Íme, így:
Amikor meghalnak, nem nyughatnak soha, bolyonganak az éjszakában, jajgatnak és szenvednek. És amikor sötétség borul a földre, a félelem órájában bemennek a falvakba, megölik vagy megsebesítik azokat, akikkel találkoznak. És minden rosszat elkövetnek, amit csak elkövethetnek.
Az ő tiszteletükre táncoljuk a Kédzam-kédzam gyásztáncot, de ez sem segít. Nekik szolgáljuk fel a legjobb falatokat; esznek és nevetnek, de ez sem segít. S csak akkor hallják meg Ngofiónak, a halál madarának szavát, amikor minden ismerősük meghalt már. Akkor aztán egyre soványabbak és soványabbak lesznek, s végül meghalnak. Hová jutnak ezek, gyermekeim? Ti épp olyan jól tudjátok, akárcsak én: mielőtt átkelnének a nagy folyón, hosszú-hosszú ideig egy nagy, lapos kövön ülnek és fáznak, nagyon fáznak.
A hideg és a halál, a hideg és a halál,
szörnyű még hallani is,
a hideg és a halál, a hideg és a halál,
ó, anyám, szörnyűség.
És amikor mind átkelnek a Békum folyón, Nzamé hosszú-hosszú időre bezárja őket az Ototolánba, arra a szörnyű helyre, ahol annyi a borzalom.
A jók pedig visszajönnek haláluk után a falvakba, de ők szeretik az embereket, a temetési ünnepségeket, és a gyásztánc jólesik szívüknek.
Éjszaka eljönnek azokhoz, akiket szeretnek, kellemes álmokat hoznak nekik, megtanítják őket a hosszú életre, gazdagságra, hű asszonyok szerzésére és sok gyermek nemzésére, és kioktatják őket, hogyan ölhetnek meg sok állatot a vadászaton. Így tudtam én is megölni legutóbb egy elefántot.
De ők is csak akkor hallják meg Ngofiónak, a halál madarának hangját, amikor meghaltak mindazok, akiket életükben ismertek, akkor és csakis akkor egyre kövérebbek és kövérebbek lesznek s végül is meghalnak. És aztán hova jutnak, gyermekeim? Ti épp olyan jól tudjátok, akárcsak én. Isten felviszi őket az égbe, és odaülteti őket maga mellé, az este csillagába. Innen tekintenek le ránk és látnak minket és örülnek, ha látják, hogy megőrizzük az emléküket. A halottak szemei teszik olyan fényessé az este csillagát."
(In: Boldizsár Ildikó (vál., szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről. Magvető Kiadó, Budapest, 2009.)