Apa tegnap később ért haza, mint én. Ahhoz képest, hogy évek óta nyugdíjas, én pedig (este) fél 10-10 óra körül értem (tegnap) haza könyvtárból menet, és még jónéhány percig (jöttem-mentem, ami nem lehetett igazán "seperc") nem látszódott (sem apa, sem az, hogy hazaér(t (volna))). És nem is hallatszódott - a mobiltelefonján is hiába "hívtam". Nem csodálom, hogy testvérem nem igazán tudja, mihez hogyan és mikor és mennyire fogjon-kapjon vagy ne' (is). Nem tűnik "túl" "megbízhatónak" és "követendőnek" az apai példa (legalább' részben) (ugyebár?) (talán: sem?).