Most olvasom, hogy az ember valódi vészhelyzetben nem feltétlenül károsan "tompul el", vagyis válik esetleg épp kevéssé érzékennyé a fájdalomra, illetve "némul meg". Hanem akár épp az "aktív" túlélés érdekében. "Eltompul" és "megnémul", hogy zavartalanul, azonnal és gyorsan és jól gondolkodhasson és cselekedhessen.
Én olyankor sokszor "megbénultam" és "hangomat vesztettem" inkább, igen, legalábbis "olykor-sokszor".
Tanulságos, azt hiszem.
