"Szükséges veszteségeink" - most ez a soros olvasnivalóm. Születéstől a halálig "tart". Aztán újraátfutom az "A szorongás alapformái" című kötetet (már harmadszorra néhány éven belül, ezért most a "gyorsaság" felvetése).
Ha az ember nem tud kegyetlen és kíméletlen lenni magához (sem), kegyes és kíméletes is aligha aztán.
Nemde?