Tegnap estére végre nagy hevesen-nehezen teljesen elolvastam a Szükséges veszteségeink című könyvet, amely a születéstől a halálig végigelemezte a különféle szükséges általános emberi-egyéni veszteségeket. Aztán leültem tévét nézni. Láttam Kisvárosi gyilkosságok-at (az sem volt éppen semmi), meg... többek közt egy film utolsó jónéhány percét. A film egyik szála (am(enny)it épp lát(hat)tam) egy házassági legyen-nelegyen viszonyság, a másik egy bírósági ügy, amelyben a vádlott egyrészről a vád szerint gyilkossági szándékkal leszúrta a születésnapján édesanyját, másrészről a védelem szerint apja a születésnapjain mindig bement hozzá és molesztálta, és anyja valószínűleg "tudott erről", és nem tett semmit.
Jó éjtszakám volt.
Volt gondolkodni valóm a könyv és a filmek után.
Hogy felnőtt felelős férfi legyek.
"Uff"
