A Fináczy Ernő: Neveléselméletek a 19. században könyv olyan rossz állapotban van (könyvtári példány!), hogy külön átlátszó kis zacskóba kell tennem, ha nem olvasom épp. Morzsálódik, szemetel, szétesik...
Kár.
De olvasom.
(Kár?)
2012.06.12. 15:52 Rege Ata
8 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr66251673
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Violinschlüssel 2012.06.12. 15:55:20
Inkább egy restaurátornak adnám... :)
Amúgy... csak pusztán gyönyörűségből olvasod ezeket?
Rege Ata 2012.06.12. 15:58:14
Hát, a neveléstörténet (az ókortól a 19. századig) nem feltétlenül gyönyörűség. Annak jó, például, hogy a mai napok "pedagógiai forradalmárai" mennyire nem annyira "forradalmárok", például. Sok mindenre gondoltak már évtizedekkel, meg évszázadokkal ezelőtt, amit manapság nem valósítanak meg éppenséggel, vagy kissé...Na, mindegy. Tanulságos.
Karmazsinpirók 2012.06.12. 15:58:16
Annyian nyálazták? :O
Rege Ata 2012.06.12. 15:58:43
(és gyönyörűségesen szóismételtem, "példáu" ;-s :-D)
Rege Ata 2012.06.12. 16:00:33
Karmazsinpirók, a II. világháború végéig sűrűn kölcsönözték, sőt. Azt látom, me' rajta van ragasztva az akkori kölcsönzéskísérő vagy mi a csuda.
Demonia 2012.06.12. 16:08:26
Úgy szeretem az ilyen régi könyveket... Bár tény, hogy nagyon oda kell figyelni rájuk. :)
abidasha 2012.06.12. 16:09:28
ilyen könyvem nekem is van..már a címére csak emlékezetből tudom, mert első-utolsó lapok nincsenek meg.
vilmácska 2012.06.12. 21:03:29
Nálam kábé a Winnetou néz így ki. De azt félig én tettem tönkre, olyan hosszúra nyúlt a kamaszkorom, hogy legalább harmincszor kiolvastam, és már az Anyám is dolgozott vele, és ő is kint vette az Ecserin, használtan. :)
