Tanulságos nekem most a Harry Potter (újra-)végig-olvasása. Igen, bizony, tényleg. Tanulságos. Valamiért sokkal könnyebben képzelek el dolgokat, és valamiért sokkal komolyabban veszek dolgokat. Valamiért talán jobban átérzek-átgondolok-átvélek(edem) dolgokat.

Évekkel ezelőtt már végigolvastam a Harry Potter-sorozatot, akkor még "érdekből és számításból" - illetve tudtommal azért, hogy "ezen is túl legyek", mondanám.

Emlékszem, még-jóval-korábban, amikor a voltommal voltam még, és tudtam, hogy a becenevét a Gyűrűk Urából vette, úgy gondoltam - és ezt ki is mondtam, illetve le is írtam, talán, azt hiszem -, hogy a Gyűrűk Urát elolvasom én is ... ha a teljes Háború és béke elolvasásán túl leszek. Márpedig a Lev Nyikolajevics Tolsztoj-féle Háború és béke még magyar fordításban is sokszorsokszáz oldalas, több kötetes könyv. Néhány hónapra vagy évre rá könyvtárban (az egyik kölcsönkönyvtárban, kikölcsönzés nélkül) el is olvastam a Háború és békét. És nekifogtam a Gyűrűk Urának. Meg A hobbit-nak. Meg a Szilmarilok-nak. Meg a Fa és levél-nek. Meg a Bombadil Toma kalandjainak. Meg az Elveszett mesék-nek - amely legutóbbinak olvasását végül jónéhánytucat oldal után végre feladtam. És nekivágtam a Narnia-regényeknek. Meg "persze" a Harry Potter-könyveknek.

Most, így, utólag, visszatekintve-visszagondolva, valóban inkább egy "na, ezen is túl vagyok"-módon olvastam: csak elolvastam, és kész.

Múlt héten gondoltam egyet, és a sok online megnézett egyéb film után megnéztem szépen sorban a Gyűrűk Ura-"trilógia" Peter Jackson-féle filmváltozatait. Majd valahogy' "kedvet kaptam", hogy a Harry Potter-filmfeldolgozásokat is végignézzem, szintén sorban, mind a nyolcat.

És már a Gyűrűk Ura-filmek alatt igen komolyan el-elgondolkodtam.

A Harry Potter-variánsok pedig tovább csigáztak. "Úgymond".

És néhány napja letöltöttem netről pdf-ben a Harry Potter-regényeket, és nekiálltam rendesen "újra" végigolvasni.

És döbbenetes - nekem -, hogy mennyivel komolyabban és alaposabban "hat rám" a történet, persze elemeivel együtt, "a maga(m) módján".

Sok mindenre így sem emlékszem - nem vagyok olyan "villámolvasó", aki mindent meg tud jegyezni egyszerre, mondjuk -, de sok-sok és egyre több számomra-tanulságot lelek fel, vélek felfedezni "magamból".

A filmfeldolgozások (és a régebbi olvasásaimból rémlő "emlékeim") nyomán persze sok mindent "tudni vélek" "előre", és ezért is külön kín és kellemetlenség és munka ("vetevé őt ez munkás világbele", ugye) előrehaladni az olvasásban. De tisztességgel, azt hiszem én, csinálom, rendesen ("a maga(m) módján").

Végre, azt hiszem, "tanulok".

("A maga(m) módján")

Szenvedek az olvasástól és alig várom, hogy folytassam.

Hát, ez van épp márminálam, elméletileg meg gyakorlatilag.

Meg-a-z-élet, de arról itt én épp minek írnék...