Lassan itt az idő, hogy úgymond csődbe vigyem és/vagy/illetve úgymond felszámoljam a saját rumlimat a szobá(i?)(m(?))ban.
Érdekes jó érzés is a saját viszonylagos rendetlenségem közt élni. És az is érdekes jó érzés is, hogy én "teszem rendbe" "az egészet" "ahogy van". Magamtól, magammal, magamért, magam által. (És így tovább, ugyebár.)