Az elmúlt napokban éjszaka néha aludtam, néha kb. fél éjszaka a laptop előtt ültem, és "folytattam" a napközbeni NCIS-néző maratonomat. Napközben egyébként olykor vásároltam, olykor postára mentem, olykor orvoshoz vagy vizsgálatra (meg onnan haza) kísértem valamely családtagot, vagy épp elintéztem valamit orvosnál, néha reggeliztem, meg ebédeltem, meg vacsoráztam, néha uzsonnáztam, néha kicsit tornáztam anyámmal. Néha még beszéltem is, egyelőre még mindig túl sokat ahhoz képest, amennyi szükséges és elégséges lenne, és egyébként meg túl keveset körülbelül ugyanahhoz. Vagyis továbbra is tökátlagos vagyok, átlagon felülien, csupán kicsit még kevésbé láthatóan, ám annál egyértelműbben, sőt. Azt hiszem én most.
(Ja, ma délután megnéztem az NCIS 10. évadának befejező epizódját is, feliratosan persze. De akkor is - az NCIS-néző maratonomnak ezennel (eddig és egyelőre, amíg nem találok bármit új epizódokat magyar szinkronnal vagy feliratozással) vége. Üf.)
